CÉLÁLLOMÁSTOP SEVILLA |
 |
Sevilla története szorosan kapcsolódik a Guadalquivir folyó történetéhez, hiszen már a régmúlt időkben is folyami kikötő volt a város, és így összekötő híd is az Atlanti-óceán és Andalúzia belseje között. Arról se feledkezzünk meg, hogy Sevilla mindig is fontos közlekedési csomópont volt az Ibériai-félsziget északkeleti és nyugati útvonalainak mentén. Sőt, ha visszanyúlunk az időben egészen a Kr.e. első évezredig, Sevilla környéke már akkor tökéletes helynek bizonyult, hogy a Guadalquivir folyó völgyének nagy vására itt helyezkedjen el. Az eredeti város ott született, ahol a folyó már nem volt hajózható a tenger felől érkező hajók számára. A Cuesta de Rosario területén zajló régészeti kutatások azt igazolják, hogy az első települések a Kr.e. 9. században jöhettek létre.
A rómaiak megváltoztatták a vidék arculatát, vízvezetékeket, és hosszú egyenes utakat építettek a nagyobb városok között, hogy összekössék őket. A város Régészeti Múzeumában megtekinthetünk néhány korabeli, épségben fennmaradt használati eszközt. De jött az arab civilizáció, amely új arculatot adott a városnak. Uralmukat Andalúzia területén majdnem 800 évig tartották fenn, 711-től 1492-ig, amikor is a Katolikus Királyok kiűzték az utolsó mór királyt Granadából.
Érdekes módon a mór stílusú építkezés még hosszú időn keresztül folytatódott, egy szép példa rá a Casa de Pilatos (Pilátus háza), Sevilla egyik leggyönyörűbb látogatható épülete. A város falai és kapui tökéletes kilátást kínálnak a városra az idők tükrében.
Miután Granada keresztény kézre került, Spanyolország számára a terjeszkedés és felvirágzás korszaka jött el. Amerika felfedezése után Sevilla Európa egyik leggazdagabb városává vált. 1503-ban Sevilla városának adományozták az új kontinenssel való kereskedés monopóliumát, így még nagyobb gazdagságra tett szert, és Európa A trafalgari csata után IV. Károly spanyol király lemondott a trónról, és Bonaparte Napóleon testvérét, Józsefet helyezte a spanyol trónra. A háború a félszigeten folytatódott, és brit segítséggel kiűzték a franciákat Spanyolországból. A Bourbon-ház visszaállítása után, a fennálló viták során Spanyolország meggyengült, és kezdte elveszíteni területeit. A 18. században gazdasági visszaesés következett be, és a 19-20. század szegénysége politikai konfliktusokhoz, és végül a polgárháborúhoz vezetett.
Sok újabb épületet emeltek az 1929-es Ibero-Amerikai Kiállításra, beleértve a Plaza de España-t és a Maria Luisa parkot. 1992-ben az eseményt ismét Sevillában ünnepelték, amely látogatók ezreit vonzotta a világ minden részéről. Ugrás a lap tetejére
Jogi nyilatkozat: Felelősséget vállalunk az ezen a web oldalon szereplő információk valódiságáért, azonban nem felelünk semmilyen bekövetkezett kárért, vagy ezen információk más által jogtalan felhasználás végett. |
  kép nagyítása
| |||||||||||
Sevilla múzeumai | Éjszakai élet Sevillában | Sevilla provincia | Éttermek | Tienda Bicicletas |
||
A rómaiak mintegy 6 évszázadon keresztül kormányozták Spanyolország egész területét. Első kolóniájuk Itálica volt, amely még ma is látogatható. Az egykori település romjai Sevillától 10 km-re találhatóak. Itálica gyorsan növekedett, a jelentős építkezések között említhetjük a 25.000 néző befogadására alkalmas Amfiteátrumot. A római építészet egyéb nagy nyomai is fellelhetők még itt, mint például az Exedra három háza, a Madarak, vagy a Hylas lenyűgöző mozaikokkal. A város két római császár szülőföldje is, Traianusé és Adrianusé. Kr.e. 49-ben a város nevét Julius Caesar Híspalisra változtatta, s ezzel hivatalosan is a Római Birodalom kolóniája lett. A város folyamatosan bővült, mígnem elérte azokat a területeket is, ahol ma Sevilla található.
A város legpompásabb épületeinek létrejötte ehhez a korszakhoz köthető, ilyenek például a Torre del Oro, a Torre de Plata, a Giralda, a Patio de los Naranjos (Narancsfák kertje), a Triana városrész, a Macarena falai és az Alcázar. Később a keresztény uralom alatt élő mórok felhasználták ismereteiket, hogy gyönyörű mór stílusú épületeket építsenek, olyanokat, mint I. Pedro palotája, amely a Reales Alcázares része. Számos mór stílusú templom is való ebből a korból: San Marcos, Santa Catalina és San Pedro temploma. 
legkozmopolitább kereskedővárosa lett. Annak ellenére, hogy 1561-ben a kis Madridot nevezték ki fővárossá, Sevilla a 17. századig a legfontosabb központ maradt. Fényűző reneszánsz és barokk épületek tűntek elő, és Spanyolország művészeti aranykorának számos híres képviselője alkotott itt, mint például Zubarán, Murillo, Juan de Valdés Leal. De ebből a gazdagságból sokat elherdált a Habsburg dinasztia a háborúk során. A spanyol örökösödési háború, amely 13 évig tartott, a Bourbonok trónra lépésével ért véget a Habsburgok helyett az utrechti béke szerint, és Gibraltár brit kézre került. Később a Franciaországgal való viták Spanyolországot a napóleoni háborúba vezették. 
